Prológus

Halk kopogás töltötte be a keskeny folyosót, amelyen haladtam egészen a célomig; mellettem két mogorvának tűnő férfi volt, akiknek az arckifejezése is elárulta azt, ami nyilvánvaló volt: gyűlölték ezt a munkát. Habár nekik volt az egyik legjobb pozíciójuk, ha úgy nézzük, mivel most se engem kísértek valójában, hanem azt védelmezték, akihez mentem, mivel belőlem, mint végrehajtó, ezernyi van.

Nagyot sóhajtottam. Egyáltalán nem gondoltam, hogy miután végleg elhagytam a Földet, válaszút elé kerülök. Mikor feljutottam ide, a Mennyországba, egy angyalnak tűnő ember elém állt, majd nekem szegezte a kérdést: szeretnél-e visszamenni a Földre? A válaszom egyértelműen igen volt. Viszont ekkor még nem sejtettem, hogy ez nem szimpla ugratás, hanem az újabban kapott Sorsomat irányítottam egy másik útra teljesen tudatlanul.

Egyedül csak a lányomra, a fiamra és a férjemre tudtam gondolni. Vissza akartam menni közéjük, vágytam a társaságukra és nem akartam itt ténferegni, majd néha legyinteni, mikor Ellie olyanokat dönt el, hogy mégis melyik egyetemet választja. Gyűlöltem tehetetlen lenni, éppen ezért válaszoltam igennel. Ha van valamilyen módja, akkor szeretnék visszajutni, mert ott akarok lenni élete minden egyes szomorú és boldog percénél. Segíteni akarom őt, minden lehetséges módon, akár sugallatként is.

Ekkor az angyal elvezetett egy helyiségbe, ahol az ujjait a homlokomra helyezte, majd lehunyta szemeit. Még emlékszem, őrültként tekintettem rá, de minden lehetséges verzió megfordult az agyamban, hogy vajon mit művelhet. Talán belenéz az emlékeimbe? Azt nézi meg, mi tartott ennyi ideig? Vagy talán valami abraka-dabra varázslatra készül?

Aztán meghallottam halk motyogását, amely valamely földöntúli nyelven szólt. Nem értettem belőle egy mukkot sem, ahogy nem is értettem azt, ami velem történik. Sosem hittem a misztikumokban, erre voilá, rögtön itt van egy és már bele is rángattak.

– Íme, felhatalmazom e lányt annak képességével, hogy képes bármely ember testébe költözni, hogy végrehajthassa azt, amelyet rá osztott a fenséges Szent Angyal. – Csupán ennyit értettem mindabból, amit beszélt. Viszont nem is volt időm visszakérdezni, már éreztem a forró bizsergető érzést az ujjaim begyénél, ahonnan fokozatosan vándorolt át minden testrészemre, felizzította a bőrömet és szinte lángoltam.

Sikítozni lett volna kedvem, de az alsó ajkamba harapva tűrtem az emésztő lángokként rám törő forró hőséget, amely lassan húzódott csak vissza. Semmim nem égett el, ugyanúgy kaptam levegőt, de mégis másként éreztem magamat: mintha lett volna valami a markomban, ami eddig nem.

– Daphne Frewer, az angyali neved mostantól Noreen. Immáron egyikük vagy azon végrehajtóknak, akik visszatérhetnek a Földre, hogy végrehajtsd azt, amit neked parancsoltak.

Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, az angyal szavai visszhangoztak a fejemben. Ez az emlék mélyen élt bennem, teljesen megváltoztatott. Még mindig önmagam voltam, de volt felettem valaki, aki könnyedén befolyásolhatta a jellememet. Éppen hozzá igyekszem, a Szent Angyalhoz, akinek a neve ismeretlen. Bárkit kérdeztem, aki körülöttem volt, mindenki azt mondta, hogy talán csak az tudhatja a nevét, aki elnevezte, de az a személy már régen nincs köztük.

– Állj meg itt! – utasított az egyik, én pedig engedelmesen megvetettem a lábaimat, a tekintetemmel követtem a hatalmas férfit, amint az ajtók előtt álló őrökre fittyet hányva beoson a hatalmas terembe. A két törpe magasságú emberke nem rohant utána, csupán akkor vágtak egy gyenge fintort, mikor a férfi kidugta a fejét az ajtó résén és intett a fejével, hogy itt az idő.

Csendesen lépkedtem be, igyekeztem nem elámulni a pompán, amely hirtelen vett körül engem. Egyedül csak az előttem álló személyre figyeltem, akit az illendő módon köszöntöttem, majd vártam, hogy megszólaljon. De csak nézett rám, meredt szemekkel, mintha valami érdekességet látott volna rajtam.

– Noreen, te igazán különleges vagy, még a végrehajtó angyalok közt is – szólalt meg végül, a hangja lágy basszusként hatott. – Éppen ezért választottalak erre a feladatra. – Felállt és lassan elém lépett. A férfi mellettem megfeszült, attól tartott, hogy túlságosan is veszélyes vagyok az Úrra. – A feladatod a következő: egyengesd el Harry Styles, Louis Tomlinson, Niall Horan, Zayn Malik és Liam Payne életét, hogy minden a legnagyobb rendben legyen.